A munkavállaló vagy vezető saját pozícióját kihasználva, a munkáltató kárára elkövetett csalás — az ACFE keretében évente közel 5%-os bevétel-veszteséggel becsült globális jelenség.
A foglalkozási csalás (occupational fraud) az ACFE klasszikus definíciója szerint olyan tett, amelyben egy személy (munkavállaló, vezető, tisztségviselő) a saját foglalkozásával kapcsolatos pozícióját, hozzáférését vagy bizalmát használja fel a munkáltatójának kárára történő haszonszerzésre. A csalás súlyát az teszi, hogy a bizalmi viszony része a foglalkozási kapcsolatnak — a kár nemcsak anyagi, hanem szervezeti és reputációs.
Az ACFE Report to the Nations 2024 szerint a vizsgált 1921 eset átlagos közvetlen kára 1,7 millió USD, az időmediánja 12 hónap az elkövetés és a felfedezés között. A globális becslés szerint a tipikus szervezet a bevételének 5%-át veszti el foglalkozási csalás miatt — bár ez becsléses és vita tárgya. A pénzügyi-jelentési csalás a legritkább, de a legnagyobb átlagos kárral.
A bankrendszerben a foglalkozási csalás gyakran kombinálódik AML-rendszer megkerülésével: a csaló munkavállaló az AML-monitoring küszöbei alatt mozgat összegeket, vagy "ghost"-ügyfeleket hoz létre. A modern banki belső ellenőrzés ezért egységes csalás-AML monitoring keretet alkalmaz.
A Silbad-platform a Marengo opcionális csalás-modulja keretén belül a foglalkozási csalás vörös zászlóit viselkedési mintázatként detektálja: anomális tranzakciós hozzáférés, hozzáférés-koncentráció, kontroll-kerülési minta. A személyi kockázatértékelés és a HR-oldali intézkedés az intézménynél marad.
