Donald Cressey 1953-as kriminológiai modellje: a csalás akkor következik be, ha egyszerre fennáll három tényező — nyomás, lehetőség és racionalizáció.
A csalás-háromszög (Fraud Triangle) Donald Cressey amerikai kriminológus 1953-as "Other People's Money" című munkájában leírt magyarázó modell, amely a csalás kialakulását három egyidejű tényezőhöz köti. A háromszög azóta a csalás-megelőzés, a belső ellenőrzés és az auditori szakma egyik legalapvetőbb fogalmi kerete; az ISA 240 nemzetközi auditstandard kifejezetten erre épít.
Wolfe és Hermanson (2004) a háromszöget kiegészítette egy negyedik tényezővel — képesség (capability) —, amely arra utal, hogy az elkövető rendelkezik-e a csalás végrehajtásához és elrejtéséhez szükséges tudással, pozícióval és önbizalommal. A modern szakirodalom ezt a négy-tényezős Fraud Diamond-ot részesíti előnyben.
A nyomás-csúcs továbbfejlesztett modellje a MICE: Money (pénz), Ideology (ideológia), Coercion (kényszer), Ego/Entitlement (ego, jogosultság-érzet). A klasszikus modell csak a pénzügyi nyomást emelte ki; a MICE elismeri, hogy az ideológiai vagy ego-vezérelt csalás (különösen vezetői pozícióban) ugyanolyan gyakori.
A modell auditstandardokba (ISA 240, AS 2401), kockázatértékelési keretrendszerekbe és csalás-tréningekbe épült be. A korlátja: leíró, nem prediktív — egyén szintű azonosításhoz nem használható, csak rendszerszintű kockázatértékelésre.
A Silbad-platform a fraud-háromszög rendszerszintű kockázat-csökkentő logikáját támogatja: a Bucephalus a viselkedési mintákban a "lehetőség" és a "képesség" csúcsait detektálja (anomáliák, jogosultság-túllépés, ismétlődő ellenőrzés-megkerülés). Az egyén morális vagy nyomás-állapotának értékelése HR- és vezetői feladat marad.
