A német pénzmosási bűncselekmény tényállása a Strafgesetzbuch 261. §-ában — 2021-es reformmal az all-crimes megközelítésre tért át, megszüntetve az alapbűncselekmény-katalógust.
A német pénzmosási bűncselekmény jogi alapja a StGB §261, amely a pénzmosást és a vagyon eredetének titkolását büntetőjogi tényállásként kezeli. A GwG (preventív) és a §261 (büntetőjogi) együtt alkotja a német AML-keret két oldalát. Az alapbüntetés szabadságvesztés 5 évig, súlyosbított esetben 10 évig.
A 2021. március 18-i módosítás (a "Verbesserungs-Gesetz") jelentős paradigmaváltást hozott: a korábbi alapbűncselekmény-katalógus megszűnt, és a §261 most minden büntetőjogi cselekményből származó vagyonra alkalmazható ("all-crimes approach"). Ez összhangba hozta a német keretet az EU AMLD VI (2018/1673) irányelvvel és a FATF Recommendation 3 értelmező jegyzetével. A reform után a pénzmosási nyomozás jelentősen egyszerűbbé vált, mert nem kell az alapbűncselekmény pontos minősítését bizonyítani.
Az önmosás Németországban 2015-ben vált önállóan büntethetővé. Az alapbűncselekmény elkövetője 2015 óta a saját bevétele tisztára mosásáért is felelhet a §261 alapján — ez összhangban az AMLD VI Art. 3-mal és a FATF Rec 3-mal.
A §261 alkalmazása mellett a német büntetőjog erős vagyonelkobzási (Einziehung) rendszert működtet (StGB §73 ff.): a bűncselekményből származó vagyon elkobozható akár nem-elítélés alapján is bizonyos esetekben (ún. selbstständige Einziehung, §76a). A 2017-es német reform és a 2024/1260 EU asset-recovery-irányelv további erősítést hoztak.
A §261 büntetőjogi alkalmazása minden esetben a hatóság és a bíróság hatáskörébe tartozik. A Silbad-platform a preventív oldalt támogatja: a Bucephalus által jelzett tipológia-szintű viselkedési minták az intézményi STR-előkészítést és a German FIU felé történő kommunikációt segítik — a büntetőjogi minősítés az illetékes hatóság munkája.
