A pénzmosási bűncselekmény dogmatikai előfeltétele: az a bűncselekmény, amelyből a tisztára mosandó vagyon származik. A FATF 21 kötelező bűncselekmény-kategóriát határoz meg.
A pénzmosási bűncselekmény dogmatikai szerkezetében az alapbűncselekmény (predicate offence) az a bűncselekmény, amelyből a vagyon származik, és amelyet a pénzmosás "tisztára mos". A pénzmosás definíciójához mindig kell egy előzetes bűncselekmény — a vagyon önmagában nem lehet "piszkos", csak a származása miatt.
A FATF Recommendation 3 és a kapcsolódó technikai jegyzet 21 bűncselekmény-kategóriát ír elő minden tagországnak, amelyeket alapbűncselekményként kell kezelnie:
A tagország dönthet, hogy ezeken túl további bűncselekményeket is alapbűncselekménynek minősít. A FATF Recommendation 3 szerint az alapbűncselekménynek nem feltétele, hogy ugyanabban a joghatóságban követték el — külföldi alapbűncselekmény is elegendő.
A FATF 2012-es módosítása óta az adóbűncselekmény (közvetlen és közvetett adók) kötelező alapbűncselekmény. Ez paradigmaváltás: korábban sok joghatóságban — különösen Svájcban — az adócsalás csak közigazgatási, nem büntetőjogi tárgykör volt, így a pénzmosási rendszer nem ismerte el alapbűncselekményként. A 2009-es G20-megállapodás és a FATF módosítás után ez megszűnt.
A modern AML-keret kifejezetten elismeri az önmosás tényállását: ha az alapbűncselekmény elkövetője maga mossa tisztára a saját vagyonát, ez önállóan büntetendő pénzmosási bűncselekmény. Korábban sok jogrendszerben ezt nem ismerték el ("nemo tenetur" elvre hivatkozva), az AMLD VI és a FATF Rec 3 ma már ezt is megköveteli.
A Bucephalus a tranzakciók viselkedési mintáit a tipológia szintjéig vizualizálja (kábítószerszerű layering, korrupciós csatornák, adóoptimalizálás mint placement) — az alapbűncselekmény jogi minősítése a hatóság, a bíróság és az intézmény AML-tisztségviselőjének hatáskörében marad.
