Az AML-rendszer kötelező kimeneti aktusa: az intézmény formális bejelentést tesz a nemzeti pénzügyi információs egységnek (FIU), ha pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás gyanúját észleli.
Az STR (Suspicious Transaction Report) és a SAR (Suspicious Activity Report) ugyanannak a kötelezettségnek a két elnevezése: az EU- és FATF-terminológia az STR-t, az amerikai BSA-keret a SAR-t használja. Mindkettő azt jelenti, hogy az intézmény formális, írásos bejelentést tesz a nemzeti FIU felé, ha egy ügyletet vagy ügyfél-magatartást pénzmosás, terrorizmusfinanszírozás vagy egyéb pénzügyi bűncselekmény szempontjából gyanúsnak ítél.
Az STR/SAR strukturált jelentés: az ügyfél azonosító adatai, az ügylet részletei, a gyanú indoklása ("narrative") és a kapcsolódó dokumentumok. Az EU-tagállamok a goAML formátumot használják (UNODC), az USA a FinCEN BSA E-Filing rendszerét. A jelentés minőségét a narrative határozza meg: a FIU számára érthető, tényalapú leírás kell.
Az intézmény és alkalmazottai nem tájékoztathatják az ügyfelet vagy harmadik felet arról, hogy STR-t adtak be vagy fontolnak róla — ez a "tipping-off" tilalma (FATF Rec 21, AMLR 2024 Art. 54). A tilalom megsértése önálló bűncselekmény. A gyakorlatban ez korlátozza, hogy az intézmény mit közölhet az ügyféllel a számla zárása vagy korlátozása indokaként.
Az intézmény és bejelentő alkalmazottja a jóhiszeműen tett STR-ért polgári és büntetőjogi védelmet élvez (FATF Rec 21, AMLD V Art. 37). Ez a "safe harbor" alapelv: a bejelentés elmulasztása szankcionálható, a téves gyanú esetén tett bejelentés nem.
A Bucephalus az SFMA-keret szerinti gyanús viselkedési minták strukturált indoklást generál: tény-alapú narrative-vázlat, kapcsolódó tranzakciók idővonala és a felhasznált adatpontok auditálható listája — a végső STR-döntés és -beadás minden esetben az intézmény AML-tisztségviselőjénél marad.
